A sporttáplálkozás sarkalatos pontja a fehérjebevitel, ez tagadhatatlan. Minél inkább professzionális eredményre van szükség és minél inkább nagyobb testtömeg fenntartása, illetve elérése a cél, annál inkább fontos a fehérjékkel kapcsolatos tudnivalók alapos számbavétele.
Egy sportoló fehérjebevitelének, illetve tápanyagpótlásának megtervezését nem lehet csak a szóban forgó sportág „igényei” alapján végezni. Természetesen nem hasonlítható össze egy testépítő fehérjeszükséglete egy hosszútávfutóéval. Viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy az különbözőképpen hasznosítjuk és raktározzuk a tápanyagokat; egyesek játszva érik el a 100 kilogrammos izomtömeget, mások „vért izzadnak” a 75 kilóért.
A legnagyobb fehérjebevitelre azoknak a sportolóknak van szükségük, akik rövid ideig tartó hirtelen erőkifejtést kell produkáljanak; gondoljunk a súlyemelőkre, gerelyhajítókra vagy a súlylökőkre. Az ebbe a csoportba tartozó sportolók kellene fogyasztják arányaiban a legtöbb fehérjét; a napi tápanyagbevitelük mintegy 22 százalékát kellene kitegye a protein.
Valamennyivel alacsonyabb arányú fehérjebevitel szükséges azoknak a sportolóknak, akik komoly erőkifejtést végezek, de ezt tartósabban kell fenntartaniuk. Ide tartoznak például a birkózók, a cselgáncsozók vagy az ökölvívók. Esetükben az ideális arány 20 százalék proteint jelentene.
Náluk alacsonyabb arányban igénylik a proteint a labdajátékokat űzők és a gyors erőkifejtést nyújtó sportolók (rövidtávfutók, tornászok). Náluk az ideális fehérjebevitel 18 százalék körül alakul.
Az állóképességi sportokat űzők esetében a 17 százalékos proteinbevitel tekinthető optimálisnak. Ide soroljuk a kajakozókat, kenusokat.
Náluk alacsonyabb arányos fehérjeszükséglettel azokat a sportolók rendelkeznek, akik hosszú távú extrém állóképességről kell tanúbizonyságot tegyenek; maratonfutók, triatlonosok, gyaloglók, teljesítménytúrázók. Esetükben 15 százalékos szükségletről beszélünk.
Tudatában kell lenni, hogy a protein elsődleges feladata az izomzat építése és csak másodlagosan tekinthető energiaforrásnak. Az izomnövekedés mellett a szövetek épsége és egészsége, valamint az idegi fejlődés is elképzelhetetlen lenne.
A túlzott fehérjebevitel veszélyeivel minden sportolónak tisztában kell lennie. Általános igazság, hogy a hagyományos táplálkozás során gyakorlatilag lehetetlen a „fehérjetúladagolás”, viszont a protein készítmények ésszerűtlen szedése veszélyeket tartogathat.
A túlzott fehérjebevitel ellentétes hatást vált ki; teljesítménycsökkenés és fáradékonyság következik be, ráadásul túlsúly jelenik meg, ami egy sportolónál nem kívánatos vendég. Az elégtelen bevitel is káros, hiszen ilyenkor (is) izomcsökkenés következik be.
A sporttáplálkozás lényegi pontja az optimális fehérjebevitel meghatározása. Nincs állandó recept sportágtól és hízási hajlamtól függően, hiszem léteznek felkészülési és versenyidőszakok, vagy izomépítési vagy állóképesség-fejlesztési időszakok… Ezek miatt egy felkészült dietetikus jelentheti az ésszerű megoldást.